A világ fejlődése létrehozta nekünk a megfelelő helyszínt az életben maradáshoz: elegendő mennyiségű oxigént a levegőben, ízletes bogyókat és gyökereket, amivel megtölthetjük a bendőnket, hűsítő patakok édes vizét ajándékozta nekünk és állatokat teremtett, hogy szolgálatunkra legyenek illetve táplálékul szolgáljanak. Azonban hogyan emelkedhettünk ki az állatok soraiból? Mitől lesz az ember ember?
Az emberősnek a legéletbevágóbb feladata az élelemszerzés volt. Kezdetben csupán bogyókat, gyümölcsöket, gumókat és gyökereket gyűjtögetett. Megjegyezte és többször visszatért a bőséges hozamú területekre. Egyes feltételezések szerint a kisebb rágcsálókat ekkor már elejtette és az elhullott állatok teteméből is falatozott, ami valljuk be nem hangzik túl gusztusosan, de az életben maradás egészen más feltételeket diktált.
Később tett szert a vadászat és a halászat tudományára, tehát leváltotta eddigi gyűjtögető életmódját vadászó és halászó életmódra. Természetesen ekkor sem intett búcsút teljes mértékben a növényi tápanyagoknak. Míg a férfiak a vadakat űzték az asszonyok feladata volt a család táplálása.
vitatott téma, hogy miből fogyasztottak többet húsból vagy zöldségből.Ennek megállapítása érdekében az akkor élő emberelőd székletének maradványait vizsgálták. Koprosztanolt, ami a koleszterin lebontásakor keletkezik illetve 5 béta-sztigmaszterolt, ami zöldségek emésztése során.
Egy Tanzániában folytatott megfigyelés alapján mondhatjuk, elődeink inkább a gumókat kedvelték. A kutatás során egy száraz, sivatagos részre kiszorult csimpánz populációt vizsgáltak meg. Ez csupán azért érdekes hiszen nem ez a természetes élőhelyük, inkább erdősebb térségeket kedvelnek. A kutató, aki a megfigyelést lebonyolította, arra jött rá, hogy a csimpánzok egy kellőképp erős bottal ássák ki a gumót, amit később elégedetten fogyasztanak el. Ez önmagában nem lenne meglepő, de esős időben, mikor ezer más élelem tárulkozik eléjük ugyanúgy a gumót keresik és fogyasztják. Ez arra enged rávilágítani, hogy talán őseink is ilyesfajta gumókból nyerték erejük nagy részét.
Évezredeket átívelő tapasztalatokon nyugszik, hogy melyik növény fogyasztható illetve melyik nem. Ott van például a pitypang. Elmegyünk mellette nap mint nap, jobb esetben megcsodáljuk, hogy mekkora életerő van ebben a kis jószágban, hogy még az aszfalt repedésein át is kibújik, de abba egyikünk sem gondol bele, hogy őseink ennek a bájos kis növénynek a leveleit úgy ették mint a salátát.
A különböző húsokat szárítással tartósították. A sót a tévhitekkel ellentétben csak az Újkőkortól kezdve ismerték. sóstavak, források lepárlásából nyerték. 1 liter vízben mindössze 35 gramm só található. A hamu is a tartósítás egy eszközeként szolgált. Az élelmiszer tárolására fakéregből készített tárolókat alkalmaztak, illetve az elejtett állatok bőrét oly sok dolog mellet még erre is fel tudták használni.
Érdekes olvasni a mai ember szemével, hogy mi mindent használtak arra, hogy egy kis édes ízt nyerjenek. Talán kevésbé meglépő, hogy felhasználták a vadméhek által gyártott mézet, a másik edésség forrás a pedig a jávorfa nedve volt. Ismerték a koriandert, a mentát, a bazsalikomot, a zsályát, sőt a macskamentát is, azonban ezeket gyógyászati célokra használták. A koriander manapság is népszerű fűszernövény, leggyakrabban az indiai konyhában találkozhatunk vele, azonban kevesen tudják, hogy nyugtató hatása van.
A menta jellegzetes aromájával ma a fogkrémeket, rágógumikat ízesítik, de eme picinyke növényke ennél sokkal többre képes. Görcsoldó illetve antibakteriális hatása van. csillapítja a puffadást és az emésztési zavarokat.
A következő csoda növénykénk a Bazsalikom. Csere anyagai és illóanyagai csökkentik a felfúvódást, illetve gyomorrontás esetén is hasznos segítséget nyújt. Ezen kívül még szél- és vizelethajtó hatásai is van.
A zsályának gyulladás csökkentő hatása van. A levelek rovarcsípések és kisebb duzzanatok kezelésére alkalmasak, ha a sérült felületet bedörzsöljük a levél nedvével.
Az elődeink is bármilyen meglepő már az őskorban is főztek.Ugyan nem pepecseltek a tálalással és díszítő elemekkel annyit mint mi, de képesek voltak több időt fordítani arra, hogy finomabbá tegyék az ételt, minthogy nyersen befalják azt. Természetes, hogy első gondolatunk egy nyársra tűzött szalonnát sütögető szőrös, medvebőrbe bugyolált emberkét fest elénk, de ez korántsem fedi le a teljes valóságot.
Az ősember is ismerte a mai hangzatos nevű lávakövön sült étkeket. A tűz segítségével felhevített lapos köveken készítette el a madarak tojásait és különböző gumókat.Ezen kívül persze más módja is létezett az ételek elkészítésének. A szó szoros értelmében vett főzés is létezett, csak mivel a vadász hordáknak nem voltak edényei ezért azokat helyettesíteni kellet valamilyen módon és ezt az eszes barátaink egy vízzel töltött gödörrel helyettesítették. Bőr zsákocskákba csomagolták a húsokat vagy, amit éppen kedvük szottyan megfőzni és és izzó köveket gurítottak a gödörbe így forralták fel a vizet. A magokat és a gyökereket íjmódon főzték meg, összetörték és így készítettek főzeléket vagy leveseket. Azért volt előnyös megfőzni a gumókat mert így megindult a bennük lakozó keményítő kocsonyásodása és így könnyebben lehetett emészteni. E mellet pedig kevésbé érdekes módon parázsban is sütöttek. Később, mikor elkészültek az első agyag edények a főzési technika is finomodott.
A vadászat során az állatot, amely legtöbbször vagy mamutot, vagy őstulkot, esetleg barlangi medvét egy csapda felé terelte. Ez a csapda eleinte valamilyen ragadós, ingoványos terület volt, ahonnét az állat nem tudott szabadulni, később maga ásta gödörbe hajszolta a vadat.
A zsákmányoló életmódot folytató emberelőd sosem maradt egy helyben, az állatok vonulásával költözködött ő is, hogy mindig elegendő tápanyaghoz juthasson. A vadászok lakhelyei ezért nem összkomfortosak, csupán elnéptelenedett barlangok sivár falai közt hajtotta álomra fejét. Öltözéke sem volt túl díszített, s nem is állt sok darabból, hiszen a vándorlás során csak annyit cipelt magával, amennyire valóban szüksége volt. Pontosan ebből az okból kifolyólag állt ruházatuk csupán 1-2 bőr darabból, amit csont tűvel varrtak össze, különböző állati ínszalagok vagy növényi rostokból sodort szállak segítségével. TŰZFÖLDI INDIÁNOK. FEGYVEREK
Amint az ember szert tett a vadászás és a halászás tudományára, eszközökre lett szüksége. Fából faragott nyelű és pattintott kőből készült dárdákkal harcoltak és indultak útnak vadászni. Lyukasztókat, kaparókat készítettek csontból. később pedig már íjat is használtak.
A vadásznál soha sem volt több tárgy a kelleténél, mindig a legkevesebbre szorítkozott, amit még gyalog magával tudott vinni és amire valóban szüksége is volt. Az eszközeit csontból, fából de legfőképp kőből készítette, méghozzá a kövecskék egymáshoz ütögetésével érte el a kívánt formát, innen a pattintott kőkorszak elnevezés is.
Mint mind tudjuk az élelmiszer hamar megromlik, különösen akkor ha nincs kéznél egy hűtő, s hát valljuk be az őskorban nem állt rendelkezésre ilyen szerkentyű. Így a vadász mindig csak annyit kellet előteremtenie amennyire éhes gyomruk megkívánta. A megélhetésre fordított idő az ő kultúrájukban a legkevesebb, azonban még sem ismerték a munka és a szabadidő éles elhatárolódását.
Igényük a béke feneke alatt csücsült, de nem is áhítoztak másra, hiszen olyan után nem lehet vágyódni, amit nem is ismert. Már pedig ők nem ismertek semmiféle élvezeti cikket, nem ismerték a letelepedés előnyeit, ezzel együtt a civilizált népek sajátosságát: a társadalmi rétegek közt kialakuló különbségeket sem. Vagy mindenkinek van mit ennie, vagy pedig mindenki egyformán koplal. Ennek a társadalomnak nem lehetett a szélére sodródni és a lecsúszás sem fenyegette a benne élőket. Ez azért alakult így ki, mert hordákban éltek. A horda tagjait pedig szoros kötelék fűzte egymáshoz, a mai értelemben vett család fogalmát tükrözte ez a kis csoport.
Ahogy manapság is szokás megajándékoznunk családtagjainkat, ők is ezt tették. Hatalmas szerepe volt az ajándékoknak. AJÁNDÉKOZÁS
Azonban a törzsek között nem mindig alakult ki ez a bensőséges kapcsolat. Ha nem kötötte őket össze szimbolikus rokoni száll vagy nem ajándékozták egymást, akkor ez csak egy dolgot jelenthetett: egymásnak ellenségeivé váltak. Az ellenségeskedés pedig háborút szül.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: